Jómagam is azon emberek közé tartozom, akik a függőségek minden fajtájával megismerkedtem az életem során. A szeretethiányos gyermekkor ajándékaként kaptam meg a kapcsolatfüggőséget, melyet több évtizedes szenvedés után sikerült leküzdenem, de emellett a dohányzás, a játékgép, a drogok és más be nem határolható függés is kialakult nálam. A társfüggőségemnek köszönhetően úgy alakult az életem, hogy szinte sosem voltam igazán egyedül, mert amíg nem találtam meg magamban a “biztonságot”, addig sorra rohantam bele kapcsolatokba, melyek így utólag semmi jóra nem vezettek, csak táplálták az egyéb függőségre való hajlamomat. Ma már a saját tapasztalatom alapján állíthatom, hogy a függőségeim mind egytől egyig valami emberi gyengeséget jeleznek. Önbizalomhiány, szeretethiány, kirekesztettség és aggodalom volt az életem. És ha az ember függő, akkor vonzza a függőket. Ez volt nálam is. Belekeveredtem egy olyan környezetbe, ahol mindenki valamilyen tudatmódosító szer függője volt, így jól éreztem magam közöttük, tudva azt, hogy nem vagyok egyedül. De! Tapasztalataim szerint a függőség ellentétesen arányos az őszinteséggel. Azok az emberek, akik ekkor az életem része voltak most sehol sincsenek és nem is érzem, hogy megbízhatnék bennük. Magamról tudom, hogy amíg ezek a dolgok részei voltak az életemnek nem mondhatnám, hogy különösképp “megbízható” lettem volna, úgy ahogy senki más sem az aki ebben a világban él. Szerencsére ez a világ már csak a múlt az életemben, ezért csak annyira engedek neki teret a jelenben, hogy tanuljak belőle.
A kapcsolatfüggés….. Bizonyára nagyon sokan vagyunk(voltunk) ennek a betegségnek az áldozatai. Elsősorban a helytelen családkép, ami belekergeti az embereket ebbe a betegségbe. Ahol a szülők nem adják meg azt a szükséges szeretetet a gyermekeiknek nagy valószínűséggel “Kapcsolatfüggő” felnőtt lesz belőle. Ahol nincs meg a biztonságos családi háttér, ott biztosan felüti a fejét ez a betegség. Le kell tudni győzni annak érdekében, hogy boldogok lehessünk. Elsősorban meg kell tanulni szeretni saját magunkat, ezzel biztosítani azt, hogy ne mástól várjuk el. Szóval saját magunk vagyunk a gyógyszer. Emellett, ha megtaláljuk azt az embert magunk mellé, aki nem azért szeret, mert kapaszkodunk belé, hanem, mert “szabad akaratából” van velünk és mi is vele, akkor elindulunk a teljes gyógyulás felé vezető úton.
Sok erőt kívánok mindenkinek, aki ezeket a függőségeket szeretné levetkőzni az életében és kívánom, hogy sikeres legyen a gyógyulás.
Köszönöm, hogy elolvastad. 🙂
Anna
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: